Dupla Ironman Világbajnokság Bonyhád 2010 junius24-27.
 | Véget ért Bonyhádon a Commitment Dupla Ironman Világbajnokság. A versenyen Vinnai József, nyíregyházi lakos is képviseltette magát. Hosszú és érdekes Élménybeszámolóját olvashatják! |
Dupla Ironman Világbajnokság Bonyhád 2010 junius24-27.
A verseny napján hajnali 5-órakor ébredtünk. Ilyen korán én nem nagyon tudok enni de hát muszáj egy ilyen hosszú verseny előtt! Egy hatalmas pizza szeletet ettem meg, azért csak egy nagy szeletet, mert a szervezet nem tud egy bizonyos mennyiségnél nagyobb mennyiséget raktározni. Reggel 7-kor indultunk Gunaras-fürdőbe Dombóvárra az úszás színhelyére, ami 47km-re volt Bonyhádtól. Eléggé dombos vidéken utaztunk keresztül, nekem mint síkvidéki embernek kemény feladatnak tűnt ezeket a dombokat legyűrni. 9-kor volt a hivatalos verseny rajtja, 33-as medencében 230 hosszat kellett úszni elég hideg vízben, a versenybíróság szerint 22 fokos volt a víz, de mi versenyzők csak 19 körülinek éreztük. Elég jól sikerült az úszásom, 5.-nek jöttem ki a vízből. A 7,6km alatt 2 Balatonszeletet és 1,5l izotóniás teát ittam meg. A vízből kijőve gyors szendvicsevés, táplálkozás közben öltözés a kerékpározáshoz. 5-6 percet töltöttem a depóban majd elkezdődőt a 360km kerékpározás. Kemény 8-10 %-os emelkedőkön keresztül lehetett eljutni Bonyhádig 47km-en keresztül. Az emelkedőkön én 160-as pulzussal mentem felfele aminek nem nagyon örültem mert nem tudtam mennyi energiát vesz ki belőlem hiszen még hátra van min. 28 óra versenytáv. A lejtőkön 60-70 km/h-s sebességgel lehetett száguldani, de én itt is csak óvatosan 60-nal mentem, mert nem voltam hozzászokva ehhez a tempóhoz. Minden egyes versenyzőt külön motoros kísért, ami nagy biztonságot adott. Ahol kellett le is állították az autóforgalmat, hogy tudjunk haladni, elvégre ez egy Világbajnokság! A kemény emelkedőket letudva beértünk Bonyhádra, ahol még 72 kör várt ránk ami közel 4,5km-esek voltak. Egy jó hosszú 5-600m-es leejtővel indult a kör ahol 40-50-el lehetett lefelé száguldani viszont a végén szinte állóra kellett fékezni, mert egy derékszögű kanyar következett. A kanyar után hosszú emelkedő, ami 4-5%-osan végződött. Ennek a végén is egy visszafordító majd következett kb.1km hosszú szembe szeles szakasz, ami hiába volt enyhén leejtős csak hát a szembeszél megfogott, ennek a szakasznak a végén 6-8%-os emelkedő kb.300m hosszon. Szóval nem egyszerű körök voltak. Legelőször 200km környékén néztem a kilométer órára, mert nem akartam tudni, hogy mennyi van még hátra mert az mentálisan visszafogott volna. Így csak köröztem-köröztem és köröztem.20percenként próbáltam enni, de hát 10 óra menet után már nincs étvágya az embernek de muszáj mert nem lesz energia. A kerékpár egész jól ment,nagyon óvatosan (lassan) mentem, mert nem ismertem annyira a szervezetem, hogy meddig bírja ezt a terhelést mert még mindig nagyon sok volt hátra. 2x iktattam be egy kicsit nagyobb pihit, ami 15-20 perc volt. Ilyenkor táplálkoztam főtrizst, tésztát, palacsintát ettem. Mivel nem nagyon figyeltem hol tartok a körökben a feleségem szolt hogy már csak 3 kör van hátra. Az az igazság ennek már nagyon örültem, mert kezdett kicsit sok lenni az a 340km kerékpározás. Fizikálisan nem volt gondom csak hát mentálisan is nehéz ez az egész. Hajnal fél 4 körül szálltam le a kerékpárról, meglepődtem, hogy egész jó állapotban vannak a combjaim a futáshoz. A futás Bonyhád belterületén közel 1,5km-es pályán, 66 kört kellett teljesíteni. Az első kör után egy masszázsra mentem, mert azért csak 84km futás állt előttem. Masszázs után 4.kör körül gyomorproblémám kezdett kialakulni, ami sajnos végig kísért az egész futás ideje alatt. Annyira fájt a gyomrom hogy semmit nem tudtam enni-inni,bármit ettem kicsi falatokat fájt a gyomrom és nem bírtam futni csak gyalogolni.5-6 óra szenvedés után bementem az orvosi sátorba ahol orvosságot kaptam, ami be is jött.5-6 olyan kört tudtam futni amit még a profik is megirigyeltek volna így 40km környékén. Sajnos csak kb. 1 órát hatott a gyógyszer és még hátra volt egy bő maraton. Itt fordult meg a fejemben először nem bírok tovább menni! Fizikálisan tudtam, hogy rendben vagyok, de mentálisan egyszerűen nem ment. Férfiasan bevallom sírtam. Sokan próbáltak segíteni, de nagyon legyengültem mentálisan. Itt a versenyen lett egy nagyon jó barátom, aki ekkor próbált agyilag rendbe tenni. Azt mondta, ha kell berugdos a célba mert időm van még hogy a limit időn belül beérjek. Agyilag kezdtem rendbe jönni, de a hasammal csak kínlódtam. Megint kértem orvosságot a vége előtt 6-7 körrel, ami megint bejött és megint hatalmas tempójú köröket futottam. Sokan kérdezik miért nem kértem hamarabb gyógyszert. Mert egyszerűen 20órai egy folytában való menéstől már gondolkozni se nagyon tudtam. Volt olyan, amikor éppen csak gyalogoltam az egyik versenyző társamat ölben vitték a mentőbe ájult állapotban. Persze megfordult a fejemben biztos neki is a gyomrával kezdődött és ez rám negatívan hatott. Az utolsó kört visszafelé kell futni, hogy mindenki lássa ennek a versenyzőnek ez az utolsó köre. Persze örömmel kicsit sírásra álló arccal futottam végig az utolsó kört. Célba érve kijött belőlem az a nagy feszültség, ami az elmúlt hónapok edzései és maga a verseny adott. Elsírtam magam a közönség előtt és megköszöntem nekik hogy végig bíztattak, mert látták mennyire szenvedek. Persze le a kalappal a közönség előtt, mindenkit végig bíztattak.
54 nevezőből 37-en értünk célba én 32. lettem 32ó27p-es eredménnyel.
