Fel a hegyre hagyományos év végi gyalogtúrát szerveznek a kerekesek. Most kerékpár nélkül is tarts velünk, hogy megmásszuk a tokaji hegyet. Indulás Tokaj városából, fel a hegyre 11-re, és a másik oldalt letrappolunk Tarcal helységbe.


Túra:

Időpont: 2011. december 30. péntek

Indulás: nyíregyházi vasúti állomás 8:39-kor induló vonattal.

Lehet autóval is jönni, a vonat a közösségi szellem miatt is jobb választás, a vonaton közösen lehet utazni beszélgetni.

Érkezés: kb 9:20 Tokaj vasúti állomás.

Innen gyalog galoppolva felvágtatunk a hegyre, kellemes sétáló tempóban, fent pihenés, étkezés, beszélgetés.

Érkezés le Tarcalra kb. 12:30, itt várnak minket a Posta (család név) pincészetben, az idő betartása fontos mivel lesz más csoport is aznap a pinczetben.



Visszaindulás: 13:36kor indul a vonat, de óránként is, így lehet szabadon választani.

Felszerelés: túrabakkancs, meleg ruha, réteges öltözködés, élelem, folyadék, jókedv!

Bővebben: Kazai Béla 70-220-3838, Vinnai Zsolt 20-516-3528



Tavalyi képek Kazai Bélától IDE KATTINTS



Tokaj Hegyalja:


Tokaj-Hegyalja Magyarország legelső borvidéke és egyik legszebb vidéke. Sajátos háromszög alakú fekvése, a Tokaj-Abaújszántó-Sátoraljaújhely közötti szelíd lankákkal, enyhén emelkedő hegyoldalakkal, a Bodrog folyóval tarkított tája minden évszakban különös varázzsal fogadja az idelátogatót. A híres történelmi borvidék Magyarország északkeleti részében, a Zempléni-hegység déli területein helyezkedik el. Ezen a varázslatos tájon a szerencsés
 környezeti tényezők és a szorgalmas szőlőművelők, borászok apáról fiúra szálló, titkokat őrző szakértelme eredményeként születik a "Borok királya, a királyok bora", a Tokaji. A Zemplén-hegység déli lejtőin elhelyezkedő szőlődűlők jó fekvése, a vulkáni eredetű talajszerkezet, az őszi napsugarak, a közeli Bodrog folyóról felszálló pára kedvező hatásainak összessége a tokaji bor minőségének és különlegességének egyik titka.



Tarcal legendája (helyi népi változat):

„A honfoglaló Árpád, amikor bejött, hát felment erre a hegyre, oszt széjjelnézett a vitézeivel, hát a Tarnak meg a Turulnak megtetszett ez a vidék, mer onnét nagy térséget leláttak. Mer az egy különálló hegy volt. És itt egy része többnyire erdök, folyóvíz, patakok. Ezért nagyon megtetszett Árpádnak, mer a magyarok halászattal ás vadászattal szerettek abba az időbe foglalkozni. Tarnak és Turulnak is megtetszett ez a vidék. Hát oszt kérték Árpádot mind a ketten, hogy adja nekik. De Árpád mind a kettejünek nem adhatta, csak egyiknek. Hát azt mondta, hogy amelyik hamarabb felmegy ennek a hegynek a tetejére, azé lesz. Hát oszt Tar ás Turul felnyergelte a lovát ás nekiindultak a hegynek. Mikor már majd a tetejére érnek, mind a két ló kifáradt. Tar észrevette, hogy az ő lova is nagyon kifáradt, hát megpihentette. De Turul, hogy megelőzze Tart, a kifáradt lovat megsarkantyúzta. A kifáradt ló kifulladt és felbukott ás megdöglött. Így oszt Tar felment a hegytetőre, neki kedvezett a Szerencse. Mikor ez megtörtént, Turul vezér azt mondta Árpád fejedelemnek: ‚Tar csak!’ Árpád ahogy lenézett, meglátta ezt a községet: — Akkor ennek a községnek a neve ‚Tarcsal’ legyen. De itt Tar azt mondta: Ő nem csalt, mer Turulnak is a lova kifáradt vőt, ás ezért fulladt meg ás megdöglött. Ezért nem kedvezett neki a szerencse. Akkor oszt Árpád azt mondta, hogy ne Tarcsal legyen, hanem Tarcal. Nagyapám mesélte… A régi öregek. . .“