ViniBike bringás a Champses Élysées-en
 | Új munkám segítségével, eljutottam a bringások ikonikus városába, Párizsba, ami egy nagy élmény volt számomra. A csoda már a repülőtéren elkezdődött, mert egy gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy a felhők fölé emelkedhettem. Igaz az állítás " A felhők |
Új munkám segítségével eljutottam a bringások ikonikus városába, Párizsba, ami egy nagy élmény volt számomra. A csoda már a repülőtéren elkezdődött, mert egy gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy a felhők fölé emelkedhettem. Igaz az állítás " A felhők fölött mindig süt a nap".
Kérem Önöket, Önt, Téged, támogassa, támogasd, adója 1%-val a nyíregyházi kerékpáros élet további sikeres felfelé ívelő útját!
Adószám: 18812387-1-15
A gyönyör 2 óra 15 percig tartott, majd leszálltunk a Charles de Gaulle repülőtérre, ahol esett az eső és fújt a hideg szél. Piere várt minket a reptéren és beszállított minket egy Mercedes Vito-ba, gondoltam is milyen jó lenne csapatbusznak. Az út elég hosszú volt, na de többen laknak Párizsban, mint kis hazánkban.
A hotelba érkezés után, gyors kipakolás és indulás városnézőbe, mert sajna több idönk nem volt rá, mert a munka az munka.
Első célpont az "öreg hölgy" volt. Mit mondjak monumentális, fel nem mentünk, mert nagyon esett és fújt. Kitt-Katt és indulás. Irány az a célpont, amire a legjobban vártam, a Diadalív és a Champs Elysées, kikötöttem, hogy én végig sétálok rajta, ha törik, ha szakad. Betértünk egy Peugeot szalonban ahol a legmodernebb öko sportkocsi mellett ott állt egy gyönyörű fehér időfutam gép, majd a Mercedes szalon következett ahol a F1-es safety car mellett ott volt egy fekete Mercedes típusú monti, a kerékpár mindenhol ott van. Ahogy haladtunk előre, sorban ismerős helyekhez értünk, pedig sosem jártam itt, igaz a TV képernyője előtt már sokszor végigjártam az útvonalat. Megérkeztünk a Concorde térre, ahol szintén elhalad a karaván, szisztematikusan végig is jártam az útvonalat, az alagúttól Jeanne d'arc szobra előtt az óriáskerékig. Ha valaki emlékszik még a 2010-es Tour-ra ami Londoni óriás keréktől indult, ott a szlogen az volt, hogy a verseny a bringa egyik kerekétől a másikig tart, hát én ott álltam a "másiknál". Jó érzés volt.
Innen elsétáltunk a Louver-hez, ami egy óriási és csodálatos épület. Előtte a híres hírhedt piramissal, ami sok franciának nem tetszik, mert szerintük nem illik a környezetbe. Ahogy fényképeztem a múzeumot , belegondoltam, hogy a mi plázáink fennmaradnak e több mint 300 évig. Következő célpont a Notre Dame. Gyönyörű építmény, toronyőr nélkül.
Ebbe a napba ennyi fért, irány a szállás. Közben betértünk egy kis ajándékért ide-oda, és megdobbant a szívem mikor azt láttam, hogy minden boltban ott lóg a Maillot Jaune (sárga mez). Az ára elég borsos, de mindenhol van sapkával, pólóval.
Ebben a városban, már jól működik a kölcsönbringa rendszer, amit nálunk még csak most telepítenek Pesten, valamint elektromos autók töltésére is van lehetőség az út szélén lévő kis töltőkből. Természetesen kicsit előrébb vannak, mint mi. A közlekedés viszont kaotikus, de működik. A gyalogosoknak a piros csak tájékoztató jellegű, átmennek és a rendőr nem szól. Amit nem láttam az a magasba emelt középső ujj, nincs kiabálás, dudaszó.
Valóban igaz, hogy Párizs megér egy misét. Nekem, bringásnak ez dupla élmény volt. Remélem egyszer láthatom akkor is mikor a város Tour de Franc lázban ég. Mit is mondhatnék végszóként, mint "au revoir".
KÉPEK ITT
Horváth Zsolt (Doki)
